A hajdani démonológiából, majd moralizáló spekulációkból meg­figyelő-leíró orvosszakmává vált pszichiátria története mozgalmas és ellentmondásos, sokszor váratlan fordulatokkal és máig nyitott kérdésekkel. Mivel a gyakorlatban diagnosztizált mentális zavarok többségének egyértelmű orvosi, biológiai gyökereit ma sem ismerjük, újra és újra felmerül, hogy ilyenek valójában nem is léteznek, az ismert zavarok...

A pszichiátria szakmai tartalmának, tevékenységi körének határai soha nem voltak igazán élesek és állandóak, hanem – az ismeretek gyarapodásával, vagy akár a „korszellem” hatására – rugalmasan változtak.  ...

Úgy tűnik, a pszichiátria a 21. században lassan túljut a korábbi évtizedek szenvedélyes hitvitáin. A pszichoanalízis 120 évvel ezelőtt annak a kísérletnek a kudarcára adott válasz volt, ami az akkori neurológia fogalmaival próbálta értelmezni az emberi pszichológia egészét.

 ...

A pszichiátriát ma csaknem minden szakember, orvos és kutató, de a szolgáltatásait igénybe vevő beteg is az orvostudomány részének tekinti. Ez nem volt mindig így, a 19. század második felétől rohamosan fejlődő neurológia ugyanis sok kérdésre nem tudott válaszolni. Amikor a neurológus Sigmund Freud ezt 1898-ban belátta, merész elhatározással „zárójelbe tette” az egész agybiológiát és helyette megalkotta a ...

A pszichiátria mai értelemben, tehát mint az orvostudomány egyik szakterülete, alig több mint 200 éves: Johann Christian Reil 1808-ban írta le először ezt a szót (“Psychiaterie” formában), amin ő a mentális zavarok pszichológiai megközelítését és kezelését értette. A pszichiátria hamarosan több, néha egymással vitatkozó irányzatra vált szét: a neurológusok agyi betegségeket kerestek – meg is találták a ...

Közel másfél évtizeden át voltam szerkesztőbizottsági tagja és rendszeres cikkírója a „Psychiatric Times”-nak, az itt és most bemutatkozó új online kiadvány, az MD (Medical Digest) Pszichiátria elődjének. Ezért fogadtam el örömmel a megtisztelő felkérést ennek az új megjelenési formának a szakmai szerkesztésére. Azért, mert meggyőződésem szerint a pszichiátria sok tekintetben ma is a jövő tudománya, de már...

Az ismétlődő hospitalizációk elkerülése a szkizofrénia kezelésének egyik célkitűzése. A jelenlegi antipszichotikumok ezt ha­té­konyan szolgálják (placebóval szemben NNT=3), sőt még a betegek összes mortalitását is mérhetően csökkentik, de a gyakorlatban komoly nehézséget jelent az érintett betegek hiányos együttműködési készsége. Közelmúltbeli adatok azt jelzik, hogy a betegek 36%-a már az első hónapban, ...

Minden jel arra mutat, hogy az élet különböző szakaszaiban – és különösen a gyermekkorban – elszenvedett traumás él­mények („életesemények”) depresszióra hajlamosíthatnak. ...

A szkizofrénia a legtöbb esetben krónikus lefolyású mentális zavar, amelyben a gyakran elhúzódó tünetekkel együtt járó, tartós funkcióromlás a beteget és környezetét egyaránt nagyon megterheli. A mai standard (antipszichotikus) kezelés elsősorban a pozitív tünetekkel szemben hatásos, de sokkal kevésbé képes kivédeni a szkizofréniára jellemző negatív tüneteket és a kognitív zavarokat, amelyek a leginkább ...

A major depresszió mára világszerte a tartós egészségkárosodás és az életminő­ség­romlás egyik fő tényezőjévé vált, ahol a velejáró súlyos társadalmi-gazdasági terhek legalább 50%-át az érintettek funkcióképességének elvesztése okozza. A betegek motivációja és kognitív teljesítménye sokszor kezelésre is csak részlegesen javul és több-kevesebb funkciózavar maradványtünetként rögzülhet. Ugyanez ...

A major depresszióval összefüggő funkciókárosodás az élet csaknem minden területét érinti, de a klinikai vizsgálatok egybehangzó adatai szerint köztük különösen kifejezett a munkateljesítmény romlása. Kanadában mintegy 1,3 millióra tehető az éppen major depressziós epizódban szenvedő felnőttek száma. Közülük csaknem 1 milliónak van ugyan állása, de csak 17% képes teljes értékű munkára; 23% egyáltalán ...

A pszichofarmakológia egészének, ezen belül az új antidepresszívumok fejlesztésének az utóbbi időben tapasztalt globális megtorpanása ellenére a világon ma negyvennél több antidepresszív hatóanyag létezik, nem számítva az antidepresszí­vum­ként is használatos további, „határterületi” (lítium, lamotrigin, quetiapin, orbáncfűkivonat stb.) szereket (Andrade, 2018). Közülük egy-egy országban jellemzően 15–25...